Szeptember 12-én 5 éve hunyt el SZTANKAY ISTVÁN színész
Édesapja görög katolikus pap volt, ami akkoriban nem számított jó ajánlólevélnek, ezért például 1957-es színiakadémiai felvételijekor azt mondta, hogy az apja pásztor. Balszerencséjére azonban visszakérdeztek: milyen pásztor? Így mégis bevallotta, hogy lelkipásztor.
Ennek ellenére felvették, s jól tették, mert nagyszerű tehetséget segítettek a pályára. Szerencséje is volt, fiatalon megkapta a Hattyúdal című film egyik főszerepét, majd a Bors című tévésorozat révén országos népszerűséget szerzett. 
Pedig kezdetben aggódott testmagassága miatt, annál is inkább, mert focikapus is azért nem lehetett, mert nem érte fel a felső lécet. De kiváló képességei feledtették előnytelennek vélt adottságait, hiszen ki figyelt arra, amikor például a Varsói melódiában Törőcsik Marival parádézott vagy amikor Ruttkai Éva partnereként a Dunakanyarban aratott közönségsikert. Messze legnépszerűbb alakítása azonban a Jövőre veled, ugyanitt, Schütz Ilával majdnem félezerszer adták elő.
S bár többször nősült, kapcsolatai csöndben, botrányok nélkül értek véget, két gyereke született, fia, Ádám jeles újságíró lett. A bulvársajtó nem nagyon talált rajta fogást, extrém kedvtelései sem voltak. Szeretett utazni, külföldön alkudozni és kutyát sétáltatni. Idősödve is rendszeresen sportolt, úszott, teniszezett, de enni is szeretett, különösen a leveseket kedvelte, legjobban a bablevest. De azért neki is volt egy furcsa szenvedélye: lelkesen gyűjtötte a rádiókat és a zseblámpákat. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
