Szeptember 12-én 70 éves IRINA RODNYINA orosz műkorcsolyázónő
Az egész hatvanöt évvel ezelőtt egy súlyos tüdőgyulladással kezdődött, s az ötéves Irina felgyógyulása után a szüleinek azt tanácsolta a doktor bácsi, hogy keressenek a kislánynak valami sportot. Ekkor húztak először korcsolyacipőt a lábára, s a véletlen döntés telitalálatnak bizonyult, Irina ugyanis páratlan tehetségnek számított a jégen.
Alig volt húszéves, amikor már a világ legjobbja volt, első világbajnoki aranyérmét 1969-ben nyerte: Alekszej Ulanov párjaként a páros műkorcsolyázásban diadalmaskodtak. S attól fogva unalmas egy évtized következett, 1978-ig Irina valamennyi világversenyét megnyerte, azaz megszakítás nélkül minden világ- és Európa-bajnokságot, vagyis összesen tízet. Az első négy-négy győzelmet Ulanovval aratta, majd Alekszandr Zajcev lett a párja, de őket sem lehetett legyőzni. Irina egymás után három olimpián is részt vett, és mindhármat meg is nyerte, úgyhogy egy egész nemzedék nőtt úgy fel, hogy mást nem látott a páros műkorcsolya versenyei után aranyéremmel a nyakában. Az évtized alatt sok ellenfelüknek el is ment a kedve a próbálkozástól, mások pedig alig várták, hogy visszavonuljanak. 1980-ban még megnyerték harmadik olimpiájukat és 11. Európa-bajnokságukat, majd végleg szögre akasztották a korcsolyát.
Illetve nem végleg, Irina ugyanis edző lett, de nem tudott kijönni az akkori orosz sportvezetéssel. “Kicsi vagyok és gonosz” – nyilatkozta némiképp sértődötten, s a nyolcvanas évek végén Amerikába költözött, egy nagy sportközpont edzője lett. Nála tanult például a francia Surya Bonaly, aki öt Európa-bajnoki aranyat nyert. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
