November 3-án 70 éves LARRY HOLMES amerikai ökölvívó
Amikor 45 évesen profi pályafutásának 60. győzelmét aratta, az egész világ elámult, hogy ilyen idősen még a ringbe merészkedett. Győzelme után aztán végleg mérleget vontak a statisztikusok. Nem volt nehéz dolguk, hiszen csak a négy vereségét kellett összeszámolni, az összes többi profi meccsét megnyerte – negyvennégyet kiütéssel -, s azt sem volt bonyolult kikutatni, hogy 1978 és 1983 között húsz alkalommal védte meg a WBC-szervezet nehézsúlyú világbajnoki címét. Még azt is kiszámolták, hogy Holmes a világ egyik leggazdagabb sportolója, fénykorában évente 8-10 millió dollárt 
keresett, és amikor 45 évesen a mérleg készült, a 11. helyen állt a szupergazdag sportolók listáján.
Egy súlyos hibát azonban mégis elkövettek azok, akik megvonták pályafutása mérlegét: elhamarkodottan tették. Holmes ugyanis nem hagyta abba, vélt “visszavonultatása” után még kilenc meccset vívott, és még 52 (!) évesen is ringbe szállt: “Mindenem megvan, de szeretek bokszolni” – nyilatkozta, majd pontozással legyőzte nála 22 évvel fiatalabb ellenfelét. Tényleg megvan mindene, csak a box-tőzsdén 35 millió dollárt keres, emellett vannak szállodái, éttermei, ingatlanai, s az a jó érzése is meglehet immár, hogy “halhatatlan”: ugyanis beválasztották a nemzetközi boksz hírességek csarnokába.
Ahol annál is inkább helye van, mert sikereit úgy érte el, hogy közben megmaradt nagyszerű sportembernek. Muhammad Alit például olyan nagyra becsülte, hogy 1980-as összecsapásukkor iránta való tiszteletből nem ütötte ki. Beérte azzal, hogy szerényen legyőzze. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
