November 6-án 50 éves MINCZA-NÉBALD ILDIKÓ vívónő
Főként a párbajtőrt – majd egy kicsit a kardot is – forgatta, nagy szakértelemmel – tegyük hozzá -, 17 évesen nyerte első országos bajnokságát, később pedig még tizenhatot, ha jól számoltunk. Bekerült természetesen a válogatottba is, és nem hozott szégyent nemzetünkre, csapatban kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok. Négy olimpián is részt vett, de az ötkarikás játékokon nem igazán jött ki neki a lépés soha. Egyébként Sydney előtt az a megtiszteltetés érte, hogy Kósz Zoltánnal közösen ő mondhatta az olimpiai esküt a Vígszínházban rendezett ünnepségen.
A legjobban különben a pekingi olimpián szerepelt, ahol bronzérmet szerzett. A legnagyobb csalódása pedig az athéni olimpián érte, amikor az elődöntőben emlékezetes csörtében maradt alul a kétszeres olimpiai bajnok Laura Flesselel szemben, majd csalódásában elvesztette a bronzmeccset is. (Mint emlékszünk, az olimpiai bajnok Nagy Tímea lett.) S miután Athénban a párbajtőrcsapatnak sem sikerült dobogóra állnia, az utolsó asszó után Ildikó ott zokogott szegény férje, Nébald György vállán.
Ezzel el is érkeztünk a magánszférához, amit azzal kell kezdeni, hogy Ildikó nem csak tehetséges sportoló, de csinos, vonzó nő is, ostromolták is rendesen a férfimagazinok, ám ő mindig nemet mondott. Alig hihető, hogy elmondása szerint kislánynak kimondottan csúnya volt, és nagyon bosszantotta, hogy mindenki fiúnak nézte. Később ez nem történt meg, sőt, a fiúk nagyon is lányként figyelték, ő az olimpiai és világbajnok Nébald Györgyöt választotta közülük, úgyhogy két gyereküknek volt kitől tehetséget örökölniük, s reményre ad okot, hogy mindketten vívnak. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
