Emigráns napló – 2022. május 14., szombat

Emigráns napló – 2022. május 14., szombat

Este dolgozgattam, ahogy szoktam, és közben megnéztem az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét a horvát tévében. A horvátok különben nem jutottak be a szombat esti fináléba, amit végül – nyilvánvalóan a politikai hátszélnek köszönhetően – az ukrán csapat nyert meg.

Az idén Olaszországban volt a verseny, a műsor a szokott színvonalú volt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy részt vett rajta a civilizált Európa, a fellépők, a szurkolók jól szórakoztak, s végül is ez a lényeg. A magyarok persze nem voltak ott. A magyarok megsértődtek, sose győznek szegények, mert míg a világ könnyűzenei élete egy bizonyos irányba halad, a magyar könnyűzene egészen sajátos módon fejlődik. De persze az is lehet, hogy megint az egész világ jön szembe az autópályán, csak a magyarok csinálják jól, ahogyan mindig minden másban is.

A magyarok természetesen azért nem nyernek soha a dalfesztiválon, mert nyomják Krahácsot. Nyilván van benne igazság, hogy a testvérnépek gyakran egymásra szavaznak az első helyen, de második, harmadik helyen mindenképpen a szerintük jó produkcióra voksolnak, ezért van az, hogy nem mindig ugyanaz az ország győz, hanem mindig más, olasz éppúgy győzhet, mint osztrák vagy azeri. Ám magyarokra se a második, se a harmadik helyen nem szavaznak, de nyilván nem azért, mert a produkciójuk gyöngécske. Brüsszel, Soros, Gyurcsány az oka, ez nem is kétséges.

Nekem úgy rémlik, utoljára pár éve egy fiú képviselte a magyar színeket, s miközben a többi azon fellépő, aki nem ye-ye-ye számot, hanem lírai dalt adott elő angolul énekelt, hogy a közönség is értse, a magyar srác dafke is magyarul adta elő a produkcióját. Ilyen dalok esetében nem csak a zene a fontos, hanem a szöveg is – ráadásul ez egy dalfesztivál -, úgyhogy nem árt, ha mindenki tudja, miről szól. A magyarokat mindez nem érdekelte, a világ meg azt látta, hogy egy gyerek mezitláb búslakodik a színpadon, a hangja el-elcsuklik a meghatottságtól, nagyokat sóhajt, búsan az égre emeli a tekintetét, és néha a szívéhez kap. De hogy ezt miért teszi, az rejtély maradt a közönség számára.

Egyszóval a magyarok az idén sem indultak, mert a magyar nem szeret olyan versenyen indulni, ahol kikaphat. A futball persze kivételt képez, aminek tudjuk az okát, pedig százszor nagyobb esélye van egy magyarnak az Eurovíziós Dalfesztivált megnyernie, mint a foci vébét.

This entry was posted in emigráns napló and tagged . Bookmark the permalink.