2023. március 8-án 140 éve született CSORTOS GYULA színész
Maga volt az előkelőség. Egyébként is jó kiállású, magas, fess férfiú volt, és ki is használta kedvező adottságait. Választékos eleganciával öltözködött, monoklit hordott és kalapot, a legfinomabb ruhákban járt, természetesen a legelőkelőbb helyekre. Vacsorázni például rendszeresen a Gundelbe, ahová persze taxin ment, gyalog menni talán nem is látták soha. Otthon házvezetőnőt és inast tartott, még szerencse, hogy nem lakájt.
Lakáj ő maga volt leghíresebb filmjének főszerepe szerint, a rendező nem is választhatott volna nála rátermettebb színészt Hyppolit megformálására, hiszen a valóságban is olyan finom modorú úr volt, mint amilyen figurát a kamera előtt kellett megformálnia. A film különben minden idők egyik legnépszerűbb magyar vígjátéka, s köszönhetően a rendszeres ismétléseknek, a fiatalok is jól ismerhetik.
Miáltal ismerhetik az előkelő színész jellegzetes hanghordozását és fanyar humorát is. Egyébként vérbeli színész volt, nem ismerte a műfaji korlátokat, a kabarészínpadon éppen olyan otthonosan mozgott mint drámai szerepekben, volt például Ványa bácsi, Shylock A velencei kalmárban és Hjalmar Ibsen A vadkacsa című drámájában. A klasszikus színműveket különben is jobban szerette a könnyedebb műfajú daraboknál, a veretes szöveget ugyanis becsülte annyira, hogy megtanulja, egyébként pocsék memóriája miatt mindig a súgóra támaszkodott. A súgót a színház legfontosabb emberének tartotta. Kollégáinak nagy részével azonban nem jött ki, akkoriban ugyanis rendszeres volt a színészek italozása még előadás előtt is, egyszer meg is kérdezte gúnyosan a függöny felgördülése előtt; “Ma ki az inspekciós részeg?”.
A közönséget ugyan feltétlen tisztelte, a rajongókat viszont nem kedvelte, autogramot szinte sosem adott. Általában sem nagyon szerette az embereket, sokszor csalódott bennük. A kutyákért viszont rajongott, pincsije a lábánál aludt, s amikor az öregségében már nem tudott felugrani az ágyába, csináltatott neki egy szabályos feljárót.
A kutyáját is jól tartotta, egy baj volt csak, nem keresett annyit, hogy főúri passzióit finanszírozni tudja. A legendás “havi 200 pengő fixet” ő egyetlen vacsora után a pincérnek adta borravalóként, így állandóan pénzzavarban volt, pedig ő volt a 
legjobban fizetett színész akkoriban Pesten. Emiatt a legjobb színházak sokszor nem is merték szerződtetni, gyakran játszott kis külvárosi kabarékban. Úgyhogy nincs mit csodálkozni rajta, hogy egyik legkiválóbb színészünk nagy szegénységben halt meg. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
