2024. február 1-jén 25 éve hunyt el KÁRPÁTI RUDOLF vívó
A pást művésze volt, s rá igazán illik az előbbi megállapítás, hiszen Zeneakadémiát végzett, s csak azért nem hódította meg a hangversenydobogót, mert a vívás más irányban fejlesztette karizmait, s így választania kellett, hegedül vagy vív. S bár a zeneszeretők lehet, hogy egy új Paganinivel lettek szegényebbek, a magyar sport elégedetten nyugtázhatta döntését; a legnagyobb kardvívók egyike lett ugyanis belőle.
A két “öreg” világklasszis, Gerevich Aladár és Kovács Pál mellett ő volt a legfiatalabb muskétás, s akkoriban nem lehetett legyőzni őket. Négy egymást követő olimpián szereztek aranyérmet, Kárpáti ráadásul Melbourne-ben és Rómában megnyerte az egyéni versenyt is, úgyhogy hat olimpiai aranyat őrzött a vitrinjében, más világversenyeken szerzett érmei pedig megtöltöttek volna egy háromajtós szekrényt is. 
Nem csak kiváló vívó volt, de legendásan sportszerű ember is. Melbourne-ben például emlékezetes asszót vívott a francia Lefevre-rel; 4:1-re vezetett a magyar fiú, amikor egy kétséges találat esett, s a zsüri döntése előtt Kárpáti bemondta a tust – magánál. 4:2 után aztán persze bevitte a győztes találatot. A fair play szabályait minden körülmények között megtartotta, egyébként pedig kötélidegei voltak. A római olimpia döntőjében 4:4-re állt Pawlowski ellen, amikor a döntő támadásnál kétszer is 
megtorpant a páston. Talán ez készítette ki a lengyelt. Kárpáti ismét aranyat nyert, Fuchs Jenő óta ő volt az első, aki meg tudta védeni kard egyéni elsőségét. Pontosan negyvenéves volt akkor.
Még a sportot nem kedvelő zeneszeretők is hálásak lehetnek neki; zenei szerkesztőként ugyanis ő ismertette meg Albinoni Adagióját a magyar rádióhallgatókkal. (Kalendárium Press)
