2024. február 1-jén 10 éve hunyt el MAXIMILIAN SCHELL osztrák színész
Nagy életművész volt, még idős korában sem összegezte életútját interjúiban, mondván, ráér arra, ha megöregszik. Pedig lett volna miről beszámolnia. Elmondhatta volna például, hogy amikor harmincévesen az Ítélet Nürnbergben című filmjével Oscar-díjat nyert Németországnak, azt remélte, végre elfogadott művésze lesz hazájának, de csalódott. A német kritika ugyanis igazából sosem méltányolta művészetét, a korábbi szépfiú-szerepet nem bocsátotta meg neki.
Schell ugyanis sokáig – voltaképpen élete végéig – a nők kedvence volt, sok amerikai produkcióban alakított jóképű hősöket. Így a lapok inkább szívügyeiről írtak, mintsem elsőrangú Hamlet-alakításáról. Filmjei, például az Altona foglyai, A híd túl messze van vagy A három testőr azonban szép sikerrel mentek a mozikban, úgyhogy Schell egész életében elégedett embernek tartotta magát. És sokoldalú művésznek, hiszen megpróbálkozott rendezéssel – Első szerelem című filmjét részben hazánkban forgatta -, sőt, riporternek is kiváló volt, ő volt például az egyetlen ember, akinek a nyilvánosságtól teljesen elzártan élt Marlene Dietrich interjút adott.
Fárasztó életet élt, főhadiszállása Münchenben volt, de évtizedeken át rengeteg időt töltött Amerikában – hollywoodi filmekben játszott és rendezett a Broadway-n -, élete utolsó harmadában pedig sokszor járt Moszkvában, amikor ugyanis 1985-ben végül megnősült, egy harminc évvel fiatalabb orosz színésznőt vett feleségül. Akitől 2005-ben elvált, halála előtt egy évvel pedig egy horvát operaénekesnőt vezetett az oltár elé.
És sokan nem tudják, hogy ő volt keresztapja napjaink egyik legnagyobb sztárjának, Angelina Jolie-nak. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
