90 éve született FERRARI VIOLETTA

Április 25-én 90 éve született FERRARI VIOLETTA színésznő

Egyike volt a magyar filmművészet legendáinak, hiszen olyan, ma is gyakran vetített népszerű filmekben játszott, mint a Dalolva szép az élet, a Civil a pályán, a Föltámadott a tenger, a Fel a fejjel, a 2×2 néha 5 és a Gázolás, s nem túlzás azt mondani, hogy annak idején a fél ország szerelmes volt belé.

De az ő élete is filmre kívánkozna, apja olasz hadifogolyként került Magyarországra, megtartotta olasz állampolgárságát, amit Violetta is örökölt, így természetesen olasz iskolába járt. A bátyját később még az olasz hadseregbe is behívták, és ott is maradt. Violetta pedig szerencsére nálunk, így színésznőként elbűvölhette az ötvenes évek magyar férfitársadalmát. De ő akkor már férjes asszony volt, Básti Lajos ugyanis egy szép napon kézen fogta, hogy menjenek azonnal az anyakönyvvezetőhöz, a szinte még bakfis Vilcsi pedig szófogadóan követte a tekintélyes színészt. De nem illettek össze, Básti komoly művész volt, Vilcsi pedig cserfes kislány. Ráadásul halálosan beleszeretett Gábor Miklósba, de nem merte megmondani neki soha. A korabeli pletyka viszont azzal vádolta, hogy miatta lett öngyilkos Soós Imre – ami azért erős túlzás. Aztán megint szerelmes lett, második férje egy egyetemi adjunktus volt, akivel 1956-ban külföldre ment, és csakhamar megbolondította a német férfiakat is, miután megtanulta a nyelvet ünnepelt sztár lett új hazájában is.

De meghódíthatta volna akár Amerikát is, egy négyszeres Oscar-díjas sztár hívta Broadway-főszerepre, de ő nem akart megint nyelvet tanulni. Végül Németországból is hazatért, s 2014-ben Budapesten hunyt el. (Kalendárium Press)

A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu

This entry was posted in magyar évfordulók, születési évforduló. Bookmark the permalink.