2022. április 27-én 90 éves ANOUK AIMÉE francia színésznő
Szépen csengő neve természetesen nem eredeti, születésekor még Francoise Sorya Dreyfusnak hívták, de első szerepeit már művésznevén játszotta. Nagyon korán a pályára került, édesanyja ugyanis színésznő volt, és igencsak ambícionálta lánya karrierjét. Tizenöt évesen állt először kamera elé, első sikerét Marcel Carné Az életkor virága című, 1947-ben készült filmjében aratta, rá két évre pedig a Veronai szerelmesek című filmben hívta fel magára a figyelmet. Ezt követően sorra kapta a ragyogó szerepeket, minden évben forgatott egy-egy sikeres mozit – volt, hogy kettőt is -, legismertebb filmje Fellini remekműve, Az édes élet, valamint az Egy férfi és egy nő, a 8 és fél, a Lola, a Justine, az Egy nevetséges ember tragédiája és az Ugrás a semmibe, mely utóbbiban nyújtott alakításáért 1980-ban a cannes-i filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat. Jócskán kiérdemelte volna az Oscar-t is, az Egy férfi és egy nő-ért jelölték is rá, de végül a Golden Globe-bal “kellett beérnie”. A hetvenes évek óta ugyan már sokkal ritkábban dolgozik, de azóta is rendszeresen, 1986-ban például az Egy férfi és egy nő, húsz év 
múlva című filmben két évtizeddel azelőtti sikerét idézte. Az ő életében nem egy, hanem négy férfi volt, mármint a tekintetben, hogy négyszer mondta ki a boldogító igent, és négyszer is vált el. Sok évvel ezelőtt nálunk is forgatott, szerepelt ugyanis a részben itt készült Napoleon című filmsorozatban. Igazi régivágású filmsztár, pár éve egy szavazáson megválasztották “a világ legelegánsabb hölgyeit”, s a voksolás során az előkelő harmadik helyet ő szerezte meg. Megkapta a Berlini Filmfesztivál életműdíját, ezen viszont egy kicsit ő sértődött meg. Viccesen így zsörtölődött: “Túl fiatal vagyok én még ahhoz, hogy életmű-díjjal jutalmazzanak.” (Kalendárium Press)
