Emigráns napló – 2022. június 5., vasárnap
Megduplázták a céges gépjárműadót, úgyhogy kétszer annyit fizetek én is. Nem kavart fel a hír, már régen tudomásul vettem, hogy ha ebben a tetves országban élek, akkor be kell tartanom a diktatúra diktátumait. Csak magamnak tehetek szemrehányást, mivel a családom egyelőre itt marad, én se menekülök el innen, tehát alkalmazkodnom kell a zsarnoksághoz. Igazából az se bosszant, hogy ezek a most bevezetett extraprofit különadók természetesen nem vonatkoznak a zsarnok és a maffia érdekeltségébe tartozó vállalkozásokra. Szerintük én extraprofitot termelek, de például a kaszinók nem termelnek azt, se a kőbányák, se semmi, ami az elmebeteg diktátornak pénzt hoz. Nincs ezzel baj, ha az ember ilyen totális diktatúrában él, viselje a következményeit. És még mindig jobb egy kicsivel mint a sztálini rendszer, mert ha végképp nem tetszik, szabadon el lehet menekülni.
Szokásom szerint próbáltam valami ókori párhuzamot keresni, de nem találtam semmit. Ilyen elvetemült gazember nem volt se a görögöknél, se a rómaiaknál, pedig egyes római császárok se voltak piskóták. Párhuzamként elsőre Nero jutott eszembe, mert az se volt normális, de aztán elvetettem az összehasonlítást. Nero ugyanis áldozatait a saját köreiből szedte, a népet nagyon is óvta és kényeztette. Az ma már nem vita tárgya, hogy nem ő gyújtotta fel Rómát, és az is tény, hogy a 
katasztrófa után megnyitotta a magánkertjeit is a hajléktalanná lett szerencsétlenek előtt. Ilyet ettől a gazembertől remélni se lehet. Nero Róma újjáépítésére irdatlan vagyont költött, az államkincstárból persze, ami felett ugyanúgy rendelkezett, mint ez a mai tolvaj, de Nero a közpénzt ebben az esetben nem ellopta, hanem közcélokra fordította. Erkölcsileg messze felette állt ennek a bűnözőnek. Nem is véletlen, hogy halála után ál-Nérók tűntek fel, az egykori császár jó emlékezetét kihasználva így próbáltak a nép kegyeibe férkőzni.
