Emigráns napló – 2022. október 29., szombat
Kr.e. 496-ban szörnyű bűntény színhelye volt a kies Asztüpalaia szigete – amint arról Pauszaniasz beszámolt. Történt pedig, hogy egy Kleomédész nevű sportoló szabálytalankodott az olimpián, s így hiába győzte le ellenfelét, a versenybírók megfosztották bajnoki címétől. Kleomédészt annyira megviselte az eset, hogy szabályosan az eszét vesztette. Pauszaniasz beszámolója szerint miután hazament Asztüpalaiába, „elment egy iskolába, ahol mintegy hatvan gyermek tartózkodott, s kidöntötte a tetőt tartó oszlopot.” A tető rázuhant a gyerekekre, akik közül bizonyára sok meg is halt, mert a helyi lakosok hajtóvadászatot indítottak Kleomédész után. A gyilkos egy szentélybe menekült, ahol egyszerűen eltűnt. 
A rejtélyre a delphoi jósda adott magyarázatot, miszerint Kleomédész valójában nem halandó ember, hanem halhatatlan hérosz volt, így aztán szegény gyászolók kénytelenek voltak az isteni elrendelésbe belenyugodni.
De nem is maga a történet a lényeg, nagyon sok hasonló van a görög mitológiában, érdemesebb belegondolni a történet háttérébe. Jelesül abba, hogy a Kr.e. V. században, tehát több mint 2500 éve egy Isten háta mögötti kis görög szigeten a gyerekek iskolába jártak. A mindössze 114 négyzetkilométernyi Asztüpalaia ma is lakott hely, 1300-an élnek 
az egyetlen kis településen.
Hogy 2500 évvel ezelőtt hányan laktak a csöppnyi kis szigeten, azt nem tudni, de a terület adottságait ismerve bizonyosan nem többen. Ha az ókorban is kábé 1000-1200 fős volt a sziget lakossága, akkor az nagyjából 200-250 családot jelent. Ha feltételezzük, hogy minden negyedik családban volt iskoláskorú gyermek, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a sziget valamennyi „tanköteles” gyermeke iskolába járt.
Ha ez volt a helyzet Kr.e. 496-ban a teljesen jelentéktelen Asztüpalaia szigetén, feltételezhetjük, hogy hasonló lehetett a görög föld fejlettebb, civilizáltabb részein is. Vagyis a 2500 esztendővel ezelőtt élt görögök fontosnak tartották, hogy a gyerekeik iskolába járjanak, tanuljanak, művelődjenek. Hogy aztán ebből speciel én milyen következtetést vontam le a mai magyar helyzetre vonatkozóan, azt inkább most megtartom magamnak.
