2022. november 25-én 95 éve hunyt el RIPPL-RÓNAI JÓZSEF festő
“A közízlés tulajdonképpen az egyéniség végét jelzi” – vallotta, s szüksége is volt az efféle biztatásra, hiszen sok értetlenséggel találkozott élete során. Fiatalon sokáig élt francia földön, s bár az ott nagy tekintélynek örvendő Munkácsy Mihály szívesen fogadta, nem tudta igazán elfogadtatni művészi törekvéseit. Saját maga megfogalmazása szerint “együlésben” festett, azaz leült a vászon elé, és addig festett, amíg ideje engedte. “Az így készült kép festésmódja emlékeztet a virágra, melyen rajta van a hamva” – gondolta ő, de a műítészek nem nagyon fogták fel stílusának lényegét. Egyikük például így írt: Rippl-Rónai azzal tetszeleg magának, hogy a fenegyereket játszva, minél jobban nevetik képeit, ő annál csúnyábbakat fest. Ákom-bákomokat vet papírra, és hagyja, hogy a szemlélő a vonalak közé azt képzeljen, amit akar.”
Rippl-Rónai csodálatos alkotásait nézve ma persze teljesen érthetetlenek a kritikus szavai. Ellenkezéssel fogadták “kukoricás” képeit is, amelyeken a színeket kis kockákban, mozaikszerűen rakta fel a vászonra. Mai szakértők szerint a művészetét fogadó ellenérzés lényege az volt, hogy Párizsban nagyon magyarosnak, itthon pedig nagyon franciásnak számított. Őt persze nem érdekelték az ellenvélemények, s mivel lassan csak kivívta a megérdemelt megbecsülést, jó 
humorú ember lévén a maga módján, kaján képekkel válaszolt, így született például A szakácsnő gyereke mindig sír, a Pucolják a halat és a Trancsírozzák a disznót című festménye. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
