2022. december 15-én 200 éve hunyt el VERSEGHY FERENC író, költő, nyelvtudós és esztéta
Mostohaapja kívánságára teológiát tanult, de nem akart pap lenni, ezért felszentelése előtt megszökött. De nem találta helyét a világi életben, ezért később mégis szerzetes lett, ám II. József császár feloszlatta a szerzetesrendeket. Szerencséjére, hiszen így szabadon írhatta szerelmes verseit, mert igazi romantikus költőhöz illő módon természetesen mindig szerelmes volt. De nem ám könnyes szemmel epekedett távolban lévő kedvese iránt, nem a soha be nem teljesülő fájdalmas szerelem ihlette verseit, 
boldogan hagyta, hogy a csábítás kísértésébe essen, sőt, meg is verselte csalfaságát: “Hogy ha személyedtül, szép Laurám, mostoha sorsunk / Engemet eggy ideig messze ragadni talál, / Más valamely szépség érzékeny lángjai által / Szívemet egy múló gerjedelemre viszi; / Meg ne ítély.” – írta egy költeményében. S végül jórészt ezzel a csapodár magatartásával írta be nevét az irodalomtörténetbe is, mert amint Hatvany Lajos rámutatott: ő volt “Balassi óta az első magyar költő, aki a múló gerjedelmeit elválasztotta a múlhatatlan szerelmétől, s akinek a gerjedelme kiélésére és kifejezésére emberi bátorsága volt”. (Kalendárium Press)
Megrendelés esetén a képeken látható könyveket antikvár példányban tudjuk beszerezni Önnek. Kérje árajánlatunkat az alábbi címen: kalendarium@kalendariumpress.hu
