2023. november 6-án 130 éve hunyt el PJOTR CSAJKOVSZKIJ orosz zeneszerző
Csodagyerek volt, ötévesen már Chopint zongorázott, s teljesen elbűvölte környezetét. Korán megmutatkozó kétségtelen zenei zsenialitása ellenére családja nemhogy segítette volna pályafutása kibontakozását, inkább akadályozták zenei tanulmányait. Sokszor erőszakkal tuszkolták el a zongora mellől, a kis Pjotr ilyenkor az ablaküvegen kopogtatta ujjaival a ritmust, s az is megtörtént – amint írták -, hogy kitört közben az üveg, “konokul tovább ‘zongorázó’ ujjaiból pedig csurgott a vér”.
Már gyerekként megpróbálkozott a komponálással, de ha észrevette, hogy kifigyelhetik próbálkozásait, abbahagyta saját műveinek zongorázását, és egy közismert zenemű játszásába kezdett. Ilyen körülmények között kész csoda, hogy nem ment el a kedve az egésztől. Fiatalemberként apja kívánságára a pétervári egyetemen jogot kellett tanulnia, zenei képzését zsebpénzéből maga finanszírozta. A diploma megszerzése után minisztériumi hivatalnok lett, s önálló keresőként végre foglalkozhatott azzal, amit igazán szeretett: a zenével.
A muzsika volt élete legnagyobb szenvedélye, egyébként magányos emberként élte le életét; fiatalon azért volt egyedül, mert minden szabadidejét a zenetanulásra fordította, kezdő zeneművészként mindenkitől bántást kapott, amikor meg világsikerű komponista lett, féltékenységből még kevés barátja is elpártolt mellőle. A nőkkel sem járt jobban, élete egyetlen szerelme szó nélkül hagyta faképnél, később pedig szerencsétlenségére egyszerre két nő is hozzáment volna; egy dúsgazdag özvegy és egy öngyilkossággal fenyegetőző szende szűzlány.
Végül az utóbbit vette feleségül, de csak három hétig bírták együtt, a szokatlan rabságból szegény zeneköltő ismét a muzsikához menekült. Szerencsénkre, mert jórészt a két nő közötti őrlődés élményeiből született csodálatos remekműve, az Anyegin. (Kalendárium Press)
Ha tetszik, amit csinálunk, szerény hozzájárulásával segítsen lehetővé tenni, hogy folytathassuk. Köszönjük, ha támogat bennünket!
