A karantén 46. napja, 2020. május 1., péntek. Készülünk vissza, nagyjából egy hétig nem itt leszünk, úgyhogy most beleerősítettünk, bár nem volt jó idő. Én nagyjából végeztem a raktár rendbetételével, ahol persze mindig van munka, de most már simán fog menni. Minden a helyén van, mondjuk volt rá idő bőven.
Ma is több érdekes könyv került a kezembe, de tegnap gondolom az agyára mentem a sok Shakespeare-rel a néhány olvasómnak, úgyhogy ma visszafogom magam. Talán csak Mark Twain riportkönyvét említem meg, mert tényleg különleges. Először pár szót Mark Twainről.
Egy tekintélyes missouri bíró fia volt, s gyermekéveit a Mississippi partján töltötte, ahogy később regényeinek hősei, Huckleberry Finn és Tom Sawyer is. S ő is ugyanolyan rossz kölyök volt, mint Tomék, kimaradt a suliból, így aztán kezdetben betűszedő volt, majd kalauz lett egy Mississippin közlekedő hajón. A polgárháború miatt azonban elvesztette állását, ezért Nevadába költözött, s ezüstbányász lett.
Szabadidejében írogatott, de első novelláskötete csak 32 éves korában jelent meg. Szatírikus írásaival viszont hamar országos hírnevet szerzett, s mivel főként saját kalandjairól írt, témája volt bőven. Miután pedig az Élet a Mississippin című könyvét igen kedvezően fogadták az olvasók, nekilátott megírni két világsikerű regényét, a Tom Sawyer kalandjait és a Huckleberry Finn kalandjait. Ezután szinte ontotta könyveit, roppant méretű életművet hagyott hátra, s regényei ma is nagyon népszerűek; A lóvátett város, az Egy jenki Arthur király udvarában, a Koldus és királyfi, vagy Az egymillió fontos bankjegy ma is újabb kiadásokat ér meg szerte a világon.
Már életében hatalmas vagyont szerzett, amint már kortársai is felfigyeltek rá: nagyobb jövedelemre tett szert, mint előtte bármely író Amerikában. Tekintélye az óceánon is átjutott, Oxfordban díszdoktorrá avatták, s egyik körútján járt nálunk is: 1899. március 25-én a Lipótvárosi Kaszinóban tartott felolvasóestet. Neki bizonyára Magyarország is egzotikus országnak számított, ám sok olyan helyen is járt, ami nekünk is egzotikus.
A most kezembe akadt könyvében arról az útjáról számol be, amelynek során bejárta Európát, volt Törökországban, Oroszországban, a Közel-Keleten, a Szentföldön. Nem útikönyvet írt persze, azt írta meg, ami érdekelte, és éppen annyit szentelt a látnivalókra, amennyit ő jónak látott. Nagyon érdekes olvasmány, a sok nagyszerű részletből most azt emelem ki, ami nekünk talán kivált érdekes.
Mark Twain csoportjának az arabok ugyanis szerveztek egy kalandtúrát, amelynek során kimentek a sivatagba, ahol aztán megláttak egy csapat beduint. Alig mentek közelebb, amikor a távolból egy másik beduin csapat tört elő, s a felek között nagy csata kezdődött, a turisták nem győztek rémüldözni. Aztán elcsitult minden, az amerikaiak megnyugodtak, Mark Twainnek viszont feltűnt, hogy a szállásukra visszaérve a korábbi harcoló felek békésen együtt teázgatnak. Pont olyan műsort rendeztek, mint a német turistáknak a Hortobágyon.
