Emigráns napló – 2023. január 3., kedd
Feldobott egy hírt a FB: üresen áll a Nagykörúton a bolthelyiségek ötöde. Természetesen a plázákat okolják érte, ami részben igaz is, de a kép árnyaltabb.
Két szemszögből is lehet vizsgálni a kérdést: a boltot üzemeltető vállalkozó és a potenciális vásárló szemszögéből. Ami a kereskedőt illeti, a méregzölddé vált környezetvédő világban ilyesfajta helyen boltot üzemeltetni lehetetlen. A Nagykörúton ugyanis nem lehet közlekedni, árut szállítani pláne nem, nekem lett volna partnerem ott, de negyedórás keringés után hagytam az egészet a csudába. Most gondoljuk el, hogy valaki bútorboltot üzemeltet a Nagykörúton. Hogy kerül oda az áru? És főként: hogyan kerül el onnan?
A másik szemszög, a vásárlóé ugyanis még rosszabb. El nem tudom képzelni, hogy a Körúton vegyen valaki hálószobabútort. De tovább megyek, semmi olyat nem vesz az ember ilyen helyen, amit egy reklámszatyorban nem tud elvinni. Mert ugye villamossal kell mennie, a 4-es-6-oson pedig két nagy cekkerrel tolongani nem egy élmény. Ha meggondolatlanul autóval megy, akkor is több utcányira tud csak megállni – ha megtud egyáltalán valahol -, és odáig se szívesen cipekedik senki. Persze, ha autóval megy, akkor az áru árába bele kell kalkulálnia a parkolási díjat is, ami manapság már komoly tétel.
Nem véletlen, hogy a Nagykörúton jószerivel már csak olyan boltok vannak, amik olyan különleges dolgot árulnak, ami nincs mindenhol, tehát, akinek vadászíj fenőkésre vagy légpuska zsírozóra van szüksége, annak muszáj bemennie az azt árusító boltba. Ezen kívül a Körúton jellemzően éttermek, kávézók vannak, ahová a betérő zsebredugott kézzel bemehet és kijöhet, valamint biztosítók, bankok, hasonló szolgáltatók.
És van egy sanda gyanúm, most éppen azok síránkoznak a Nagykörút jelenlegi állapotán, akik annak idején a legnagyobb vehemenciával akcióztak a teljesen elhibázott biciklisávért, azok sírnak, akik kitiltanának minden járművet mindenhonnan. Mert ők a sétálóutcákat szeretik, de azt már nem érik fel ésszel, hogy az emberek nem céltalanul sétálgatni szeretnek, hanem séta közben kirakatokat nézegetni, betérni egy kávéra, pizzára, amikhez azért a cukrot meg a lisztet csak oda kéne juttatni valahogy.
És abban is biztos vagyok, hogy a nagykörúti állapotokat előidéző lelkes aktivisták se ott 
intézik a hétvégi nagybevásárlást, hanem szépen beállnak egy pláza hatalmas – ingyenes – parkolójába, egy helyen megvesznek mindent, kitolják a kocsit az autóhoz, hazafelé menet meg azon filózgatnak, milyen cikkben keljenek ki majd a laptop előtt a plázák ellen.
A bevásárlóközpont, a pláza természetesen nem valami nagyon új, emberellenes, globalista találmány, célszerűségét már az ókorban felismerték, a római birodalomban is volt pláza. A kisebb városokban kisebb, a legnagyobb természetesen magában Róma városában. A Traianus császár idejében épült üzletközpont akkora volt, hogy el sem pusztult, ha romjaiban is, de máig megmaradt. Impozáns még így is, működése alatt pedig valóban lenyűgöző lehetett. A Mercatus Traiani öt emelet magas volt, és mintegy 150 üzlet 
működött benne. A boltokban főként élelmiszereket árultak, de voltak étkezdék és kocsmák is, jellemzően a földszinten. A halakat árusító üzletek az ötödik emeleten voltak, és külön vezetékek szállították a medencékbe az édes és a tengervizet az édesvízi és a tengeri halaknak. Róma egykori plázájában a világon mindent lehetett kapni, az egyszerű garumtól az egzotikus fűszerekig és keleti luxuscikkekig. Az adminisztráció külön irodahelyiségekben működött, voltak piacfelügyelők, és az ókori APEH, azaz az adószedők is saját irodát működtettek – a kereskedők legnagyobb bánatára.
