2024. április 11-én 80 éve hunyt el FORGÁCS RÓZSI színésznő
A Thália Társaság csillaga, a híres tragika az életben jelentéktelen külsejű nő volt, egy leírás szerint: “Mindennek elmondható, csak szépnek nem. Középnél is alacsonyabb termet, a bokát takaró szoknyaszegély mögött is kitetszően görbe lábak, utcán, étteremben, bárhol, külön, magányosan, szürke, fel nem tűnő jelenség”.
De mindez csak a magánéletben volt igaz, a színpadon kicsiny alakja megnőtt, arca megszépült, színészi tehetsége olyan fokot ért el, hogy egyéniségével teljesen ellentétes figurákat is gond nélkül alakíthatott. Egyszer például színházában reá osztották a végzett asszonya, az igéző démon szerepét, s amikor a próbára bejött, az akkor még kezdő férfi főszereplő, Abonyi Géza majdnem elnevette magát: “Ez a csepp nő, ez a vakarcs lenne az eszményi nő, 
a démon, akibe a fél világ szerelmes, és aki miatt majd ő a browningját a halántékához emeli?” Forgács Rózsi persze észrevette jóképű leendő partnerének reakcióját, s a próba végeztével odament hozzá: “Fiú, egyszer te még majd meg akarsz halni értem!” S természetesen igaza lett, a premier napjára Abonyi teljesen belebolondult, s az előadás 
közönségéből sem akadt senki, aki kételkedett volna abban, hogy ezért az asszonyért bárki halni képes bánatában.
Olyan remekül játszott, hogy akkor sem hitték el neki, hogy csúnya, amikor a színpadon önmagát adta, amint egy kritikusa megjegyezte: “egy Nestroy-bohózat vénkisasszony szerepében mintha valójában egy szép nő csúfította volna el magát jó maszkjával”. A színházművészet értői rajongtak érte, sokan csak “a magyar Eleonore Duse”-ként emlegették. (Kalendárium Press)
