Julius Tomasovce barátom egykoron, még világcsavargó korában egyszer Maliban járt. Mali Nyugat-Afrikában van, és a barátom a fővárostól, Bamakótól keletre, Ségou városában időzött éppen, amikor érdekes dolgot hallott.
A Hotel de Djoliba szállodában lakott, de persze nem ott múlatta az időt, hanem ahogy szokta, bement az emberek közé. A Route de Mopti egyik kocsmájában iszogatta a sörét, amikor mellé telepedett egy helyi pasas. Ez arrafelé nem számít udvariatlanságnak, a fehérek mellé pedig kivált szívesen odaülnek a helyiek ismerkedni.
Az idős mali nem városi ember volt, inkább vidéki, kékes, cserzett bőre, ráncos arca azt mutatta, sokat megélt már, de csillogó szeméből látszott, egykoron szebb időket látott. Nem ivott alkoholt, kért egy teát, és miután a barátomat kifaggatta, honnan vetődött e tájra, kérdezés nélkül mesélni kezdett. Nem mondta meg, hogy mi okból, de az afrikai törzsfőnökökre terelte a szót.
Rögtön először arra figyelmeztetett, senki ne gondolja, hogy az afrikai törzsfőnököknek aranyélete van. Régebben pedig még inkább nem volt az életük fenékig tejfel. Mint ahogy elmesélte, a törzsfőnöktől spirituális hatalmat vártak el, ő tartotta a kapcsolatot a természetfeletti erőkkel. Ezért aztán mindig a törzs rendelkezésére kellett állnia, állandóan “szolgálatban” volt. Ha megöregedett, sok törzsnél meg is ölték, hogy aztán a “manája”, azaz a mágikus ereje egy fiatalabb törzsfőnök testébe szálljon át.
A törzsfőnököt állandóan lesték, figyelték, s ha például nem tudta férfiúi kötelességét teljesíteni, rövid úton végeztek vele, hiszen hogy nézett volna ki egy impotens törzsfőnök? A szomszéd törzs tagjai ki is röhögték volna őket. Úgyhogy a régi idők törzsfőnökei állandó frászban voltak. Az egyik törzsnél például a törzsfőnök minden áldott nap egy hatalmas fa alatt ülve látta el a feladatát, s ha erre betegség vagy egyéb ok miatt három egymást követő napon nem volt képes, felakasztották ugyanarra a fára.
Ilyeneket mesélt az öreg mali, megitta a teáját, bánatosan összehúzta magán a kitengét, és halk köszönés után távozott. A barátom kért még egy sört, és hosszan gondolkodott a világ folyásán. Maliból különben Burkina Fasóba ment, ahol majdnem elrabolták, de erről majd máskor faggatom ki a barátomat…
