November 27-én 10 éve hunyt el MELIS GYÖRGY operaénekes
Szarvasról indult meghódítani a világot, ott érettségizett 1943-ban. Aztán Budapestre jött tanulni, de meglepő módon előbb a Műszaki Egyetemre járt, és csak egy év után iratkozott át a Zeneművészeti Főiskolára, ám 26 évesen, két évvel a diploma megszerzése előtt már az Állami Operaház magánénekese volt. Elsőként a Carmen Moralesét énekelte a színpadon, első jelentősebb szerepe pedig Doktor Malatesta volt a Don Pasqualéból. S mivel csodásan csengett baritonja, egymás után bízták meg az operairodalom főszerepeivel, volt Falstaff, Don Juan, Petur bán, Figaro, Kékszakállú, Almaviva és Don Alfonso, ám természetesen valamennyit lehetetlen felsorolni.
Könnyebb azt megemlíteni, ami kimaradt az életéből: valami furcsa véletlen folytán Wagner-operák hősei nem szerepeltek a repertorján, pedig egyébként szerette a német zeneszerző műveit. A titok nyitja talán az lehet, hogy a Wagner-operák komoly, súlyos, sokszor komor világa kicsit távol áll a személyiségétől, ő ugyanis nem csak ének-, de életművésznek is elsőrangú volt. Szívesen énekelt dalokat, oratóriumokat, de akár magyar nótát is, és jellemző rá, hogy Bacsó Péter felkérésére prózai filmszerepet is elvállalt: egy maffiafőnököt alakított a Balekok és banditák című filmben. 
Énekelt a világ minden pontján, Európán kívül Los Angelesben, Mexikóban, Brazíliában és Ausztráliában is.
Számos díja és kitüntetése közül a legérdekesebb a szép magyar beszédéért megítélt Kazinczy-díj, ami annál is inkább megsüvegelendő, mert szlovák családból származott, ötéves koráig csak tótul beszélt. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
