A karantén 27. napja, 2020. április 12., vasárnap. Ma fűrészelést terveztem, de Erika azt mondta, hogy húsvétkor nem hangoskodunk, úgyhogy elmaradt. Annyira erre voltam beállva, hogy végül nem is csináltam semmit, lézengtem egész nap. Nem mintha bármi halaszthatatlanul fontos vagy sürgős dolgom lenne manapság. Kezdek rájönni – amire korábban már sokan rájöttek -, hogy a határidő nagyon inspiráló. Ha az ember maga osztja be a feladatait, hajlamos a semmittevésre, ráadásul ez nem is esik neki jól. Furcsa.
Egy másik dologban is kézzelfogható megerősítést nyertem s ez a munka alapvető fontossága. Már a marxisták is megmondták, de lehet, hogy ebben véletlenül igazuk volt. Mert munka nélkül nem élet az élet. Most nem olyan munkára gondolok persze hogy lenyírom a füvet vagy felásom a kertet, mert az valójában nem munka. A munka olyan tevékenység, ami másnak is fontos, másnak is hasznot hajt.
Nem én vagyok persze ilyen hú de okos, rájöttek erre már elméletben a filozófusok és gyakorlatban a milliomosok is. Ezért van az, hogy nagyon sok dúsgazdag ember keres magának valami olyan elfoglaltságot, amivel hasznot hajt, és pénzt keres vele. Ez utóbbira semmi szüksége nincs, ám a munka alapvető ismérve, hogy fizetség jár érte. Ha valaki ingyen csinál valamit, az lehet bármilyen hasznos, nem munka.
Lehetne sorolni a példákat napestig, most hirtelen Jackie Kennedy, vagyis a milliárdos görög üzletember, Aristoteles Onassis özvegye jut eszembe. Akinek annyi pénze volt, hogy tán meg se tudta számolni, ám esze is volt annyi, hogy tudta, ha csak él bele a világba, lelkileg tönkremeg
y. Ezért aztán lapszerkesztőként dolgozott a vagyonához képest fillérekért, de mégis érezhette, hogy van valami haszna a világon. Onassis lánya, Christina már nem volt ilyen okos, 38 évesen halálra itta magát. Lánya – vagyis Onassis unokája -, Athina pedig válogatott lovasversenyző lett, s így a saját jogán is elmondhatja, hogy valaki.
Úgyhogy én valószínűleg akkor is dolgoznék valamit, ha nem lenne szükségem a pénzre, amit keresek vele, bár ez a veszély természetesen nem fenyeget. Pont egy hónapja estem ki a munkából, s bár azóta is csinálok olyasmit, ami a munka újrakezdéséhez szükséges vagy könnyíti majd a munkát, de ez nem az igazi. És mint írtam, a határidő szorításának hiánya nagyon rányomja a bélyegét a lelkesedésemre.
Délután viszont nagy öröm ért, egyik kedves barátunk képes konferenciabeszélgetésre rántotta össze a baráti társaságot, jó volt látni a többieket, jót beszéltünk. Ha már személyesen nem tudunk most összejönni, legalább ebben a formában találkoztunk. Jó volt látni őket, örültem nekik.
