A karantén 34. napja, 2020. április 19., vasárnap. Ma rossz idő volt délelőtt, esegetett az eső, de ha nem, akkor is szomorú, szürke. A karanténnak nem tesz jót a rossz idő, az ember hangulata egyébként is nyomott, és akkor még ez is. Úgyhogy benti elfoglaltság volt, antikvár könyveket pakolásztam, a különlegesebbek közül párat feltettem a webáruházba is.
Az egyik ilyen Lénárd Sándor Völgy a világ végén című könyve volt, amely 1973-ban jelent meg, és mindössze két példányát hirdetik a neten, azt is aranyáron. Nem csoda, aki manapság ilyen könyveket olvasna, az fizesse meg, mert akinek viszont megvan, az vigyáz rá, nem szívesen adja el. Beleolvastam persze. Ezért nem haladok én az antikvár könyvekkel, mert mindig a kezembe akad egy-egy olyan remek olvasmány, egy-egy kincs, amit manapság nem adnak ki, s hajlamos vagyok belefeledkezni.
Amikor most megláttam Lénárd Sándor nevét a borítón, rögtön belelapoztam. Mert ismerem valamennyire Lénárd munkásságát, írtam is róla, tudom, hogy haláli pasas volt. Számomra, aki a tudást és a műveltséget a legtöbbre tartom, igazi példakép. Lénárd ugyanis valódi polihisztor volt, amibe fogott, abban kiemelkedőt alkotott. Képességeinek érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy 13 nyelven beszélt, s míg prózai műveit főként magyarul és angolul írta, addig verseit német nyelven, kulturtörténeti munkáit pedig olaszul. De megdöbbentő biztonsággal írt latinul és ógörögül is, 
sőt, egyszer tréfából latinra fordította Milne Micimackóját, ám a fordítás olyan jól sikerült, hogy angol és német nyelvterületen tankönyvként használták.
Egyébként orvos volt, előbb Rómában, majd Brazíliában gyógyított, s ha már ott járt, Dél-Amerika legjobb klasszika-filológusa, a téma keresett egyetemi tanára lett. Zenetörténészként Bach életművét kutatta, s maga is kiválóan orgonált, rendszeresen adott nyilvános hangversenyeket. S gyönyörűen rajzolt, könyveit általában saját maga illusztrálta. Sok könyve jelent meg szerte a 
világon, mindenféle témákban. Itáliában például olasz szakácskönyvet adott ki, amely magyarul is megjelent -, vagyis sok olasz háziasszony egy magyar orvos receptjei alapján készítette a pastasciuttát.
Rokonszenves, kedves ember volt, mindenki szerette, aki ismerte. Élete utolsó éveit a brazíliai őserdőben élte le, a környékbeli falusiakat gyógyította. Mivel tökéletesen tudott németül, felmerült, hogy ő a hírhedt bujkáló náci orvos, Mengele. Halálakor szinte általános gyászt rendeltek el a környéken, bezártak az iskolák, ezrek kísérték utolsó útjára, s kívánsága szerint a kertjében álló egyetlen európai fa alá temették. De még élete utolsó 
pillanatát sem bízta a véletlenre, a halálhírét öt nyelvű közleményben ő maga előre megírta, szépen illusztrálta, s azt küldözgették szét szerte a világba.
Utánanéztem az Amazonon, nos, nem sok minden kapható tőle. De azért az értékét mutatja, hogy angol nyelvű Római történeteiből egyetlen egy antikvár példány van, 12 ezer forintért kínálják.
