Június 26-án 65 éves MICK JONES angol rockzenész
A remek gitáros a The Clash együttes meghatározó tagja volt. A külvárosi proligyerek a bandát valamikor a hetvenes évek közepén London SS néven kalapálta össze, a felállás és a Clash név 1976-ra vált véglegessé. Bemutatkozó albumuk elkészítésére három hétvégét szántak, a lemez ehhez képest a Top Tenbe került, és a kritika elcsukló hangon ünnepelte. A harcos, mérges és politikus punkok a következő hónapokat börtönről börtönre bukdácsolva töltötték, csukták le őket vandalizmusért, ágynemű lopásáért, sőt még azért is, mert a galambokat dobálták az utcán. A fennmaradó időben készült az amerikai piacra szánt, de ott megbukott Give ‘Em Enough Rope, amely viszont Angliában rögtön a második helyen nyitott.
Talán legjobb albumuk az 1979-es dupla London Calling: a mindenféle stílust vegyítő, mégis egységes lemezt azóta is rituálisan beszavazzák minden idők legjobb angol lemezei közé. A Clash azonban még nagyobbat akart markolni, és egy évvel később már tripla albummal jött ki: a Sandinistát a végén már úgy hirdették, hogy kettőt fizet, hármat kap, mégsem fogyott igazán. Az egykori punkokat addigra bedarálta a showbiznisz, és maguk is az egykor kiröhögött szupersztárok kényelmes életét élték. A feszültségek egyre nőttek a bandán belül, 1983-ban társai kirúgták Jonest, akit lustának és árulónak minősítettek – az öngyilkos lépés egyben a Clash végét is jelentette.
Jones nem esett kétségbe, rögvest megalakította a Big Audio Dynamite együttest. A formáció táncolható funkis zenét nyomatott, és elsők között alkalmazták a sample technikát. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
