Emigráns napló – 2022. június 23., csütörtök
Tegnap Shakespeare Vízkeresztjéről írtam, a darab alapszituációja ugyebár az, hogy egy lány fiúnak adja ki magát, mire beleszeret egy másik lány, aki persze ezt nem tudja, azt hiszi róla, hogy férfi.
Erről eszembe jutott, hogy legkedvesebb témámban, az ókorban is gyakran előfordul ilyen eset, a görög mitológia is kedvelte ezt a témát. Az egyik leghíresebb történet Akhilleuszé, a legnagyobb halandó görög héroszé, a trójai háború hőséé. Akhilleusz ugyanis a trójai háború előtt egy szigeten bujkált, hogy ne kelljen a háborúba mennie, s hogy ne ismerjen rá senki, női ruhát öltve élt a sziget királyának lányai között.
Kicsit álljunk meg azért itt. Adva van ugyebár a legnagyobb görög hős, Akhilleusz, aki női ruhába öltözve egy kis szigeten bujkál, hogy ne kelljen elmennie a trójai háborúba harcolni. Hogy is van ez? Egy hérosz nőnek öltözve? 
Akhilleusz minden ábrázolása a hős férfiasságát emeli ki, rettenhetetlen, félelmet nem ismerő harcos, erős, diadalmas, aki párbajban győzi le a trójaiak majdnem hasonló legkiválóbbját, Hektórt. (Alakját és hőstetteit mindenki felidézheti, aki látta a Trója című amerikai filmet, amelyben Akhilleuszt Brad Pitt formálta meg.) Ráadásul Akhilleuszt az anyukája menekítette Lükomédész király védelme alá, s a mama beszélte rá a fiát, hogy női ruhában bujkáljon.
Hát milyen dolog már ez? Manapság teljesen elképzelhetetlen volna, hogy egy hőst így ábrázoljon valaki, kivált mifelénk, ahol a nő nő, a férfi meg férfi, és egy ilyen sztori ábrázolása talán még törvénybe is ütközik. Az ókori görögök azonban nem voltak ilyen egyszerű gondolkodású, bárgyú lelkek, az ő mítoszaikban nagyon is megfértek egymás mellett még az ilyen ellentétek is.
Visszatérve Akhilleusz Lükomédész lányai között töltött idejére, a hős annak ellenére, hogy női ruhát öltött, nem lett lány belőle, oly annyira nem, hogy beleszeretett a király egyik lányába, Déidameiába. Statius Achilleis című művében így ír: „Máskor a jól ismert lant édes hangú húrjait mutatta meg neki /mármint Akhilleusz Déidameiának/, meg a lágy dallamokat és Cheirón énekeit: vezette kezét, ujjaival a hangzó kitharát megpendítette, s ha a lány énekelt, megérintette az arcát, karjaiba zárva ölelte, s dícsérte csókok ezreivel.” (Kozák Dániel fordítása) Végül addig ment a dolog, hogy Akhilleusz feleségül vette a lányt, és gyereke is született tőle, a később a trójai háborúban, majd a mitológiában és a drámaköltészetben is fontos szerepet kapott Neoptolemosz.
A Vízkeresztben a véletlennek köszönhető, hogy lelepleződik a csalás, a görög mitológiában ez másként történt. Akhilleuszt csellel veszik rá, hogy leleplezze önmagát, s ki lenne alkalmasabb az ilyesfajta ravasz cselvetésre, mint a leleményes Odüsszeusz. Akhilleusz anyja ugyebár azért bújtatta a fiát, mert jóslatot kapott, a fiú nem tér haza élve a trójai háborúból, ám a görögök is kaptak jóslatot, amely szerint Akhilleusz részvétele nélkül nem foglalhatják el Tróját. Odüsszeusz tehát elment Lükomédész udvarába, és csodás ajándékokat vitt a király lányainak. Gyönyörű ékszereket, mindenféle női szemnek kedves kincseket. Ám a megannyi nőies csecsebecse között volt egy csodálatos pajzs is. A lányok izgatottan válogattak az ajándékok között, köztük a továbbra is női ruhában rejtőzködő Akhilleusz, aki azonban a pajzsot meglátva nem tudott uralkodni magán, s nem a csillogó ékszereket, hanem a fegyvert választotta.
Amivel persze azonnal le is leplezte magát. És ahogyan Statius írja: „Az ifjú mellkasáról lehullott a ruha anélkül, hogy bárki hozzáért volna, már kézbe is vette a pajzsot és a már nem is olyan hosszúnak látszó dárdát, és (alig hihető) úgy tűnt, hogy vállaival kiemelkedik az ithakai és az aitóliai vezér közül? a felöltött fegyverzet és a háborús hevület ily rettentő fénnyel világította be a palotát. Biztosan megvetve lábát, mintha máris Hektórt hívná párviadalra, ott állt középen: remegett az egész ház, s kérdezték, ,,Péleus lánya,, hová tűnt.”
