A karantén 24. napja, 2020. április 9., csütörtök. Kezdek belelendülni. Elkezdtem 
a leltározást és a rendrakást a raktárban. Többnapos elfoglaltság lesz, de nagyon jó, sosem tapasztalt érzés, hogy nem szorít az idő. Annyira haladok, amennyire. A kifestőkkel, foglalkoztatókkal kezdtem, nagyjából végeztem is velük.
Apropó kifestők. Nóri egyik bejelentkezésekor rajzolgatott, ült, feküdt az udvaron a kövön, és rajzolgatott a járólapra. Érdekes, hogy mind a két kezét használta. Remélem, lesz érzéke a rajzoláshoz, nekem egyáltalán nincs, de a képzőművészetet ennek ellenére kifejezetten kedvelem, még FB-csoportom is van művészeti témában.
Ebben a témában nem csak az ókori érdekel, bár az antik művészet éppúgy csodálatos, mint minden, ami ókori. Szeretem a modern művészeteket is, és az egzotikus festészetet különösen. Napestig tudnám sorolni az izgalmas, érdekes alkotásokat, művészeket, stílusokat Vietnamtól 
Kubán át Tanzániáig, de most csak egyet emelek ki. Egyik kedvenc modern festészeti stílusom a tingatinga, amely a XX. század második felében született Kelet-Afrikában, nevét pedig a stílus kitalálójáról, a tanzániai Edward Tingatingáról kapta. Legjelentősebb – valóban világhírű – képviselője szintén tanzániai volt, a 2005-ben elhunyt George Lilanga. A tingatinga festők leginkább állatokat vagy ceruzalábú embereket festenek, s nekem nagyon tetszenek ezek a képek.
Hogy azután mégis csak idekeverjem az ókort is, idehozom ezt a képet. Ez egy vízfesték, nagyon hasonlít a mostaniakra, de legalábbis, amikor én kisiskolás voltam, valami hasonló volt nekem is. De ez persze nem egy retro vízfesték, kicsit régebbi. Ez a vízfesték ugyanis egy Amenemope nevű egyiptomié volt, aki miniszterként szolgálta urát, II. Amenhotep fáraót. Aki pedig. i. e. 1428-1401 között uralkodott, tehát a vízfesték cirka 3400 éves. Hogy egy miniszternek minek vízfesték, az nem teljesen kikutatott, lehet, hogy a gyereké volt, aki viszont nem nagyon szerethetett festegetni, hiszen alig hiányzik belőle.
