A karantén 26. napja, 2020. április 11., szombat. Ma favágás volt. Ránkfolyik az erdő, úgyhogy a kerítés mellett állandóan rendben kell tartani. Nem nekünk kéne persze, hanem az erdőgazdának, de ő nem foglalkozik vele. Nem foglalkozik semmivel. Úgyhogy ma fát vágtam, aztán holnap felaprítom majd. Nem esett rosszul, csak az bosszantott, hogy a fűrész mindig ledobta a láncot.
Nem tudom, hogy Nagyszombaton lehet-e fát vágni, de ez a Húsvét nem olyan, mint szokott lenni. Éppen hallom, hogy nem fogynak a boltokban a csokinyuszik, de gondolom, a világon sehol se olyan az ünnep, mint rendesen. Nálunk még hagyján, legfeljebb nem megyünk locsolni, de a világ más részein komoly ünnep a Húsvét. Komoly és különleges.
Peruban például az ősi indián népi hagyományok beépültek a keresztény liturgiába, ötvözik a különféle szokásokat, és bizony európai szemnek gyakran szokatlan szokások élnek. Ayacuchóban a Húsvétot színes felvonuláson ünneplik, az utcákra tódul a város apraja-nagyja, olyan az egész, mint egy karnevál. Az emberek táncolnak, az indián származásúak inkának öltöznek, a spanyol gyökerűek
pedig felveszik a régi gyarmati idők ruháit, szép, színes kavalkád az egész, mindenre inkább hasonlít, mint vallási áhitattól átjárt keresztény ünnepre.
Persze vannak ott is olyanok, akiken jobban eluralkodik a vallási buzgalom, s mint sok más esetben Dél-Amerikában, e téren is hajlamosak túlzásba esni. A legbizarrabb szokás, hogy a férfiak Jézus szenvedését utánozva keresztre feszíttetik magukat. De nem úgy van ám az, hogy gyerünk a kalapáccsal, oszt már boldog-boldogtalan a kereszten lóg. A keresztre feszítésre már jó előre be kell jelentkezni, Jézus mai szenvedését ki kell érdemelni. Szóval az elszánt hívők szépen beadják a portfóliójukat az egyházkerületbe, ahol az illetékes papi testület kiválasztja közülük azokat, akik érdemesek arra, hogy keresztre feszítsék őket.
Mivel a keresztre feszített férfiak nagy tekintélynek örvendenek, valóságos versengés alakult ki közöttük, hogy ők legyenek a szerencsések. Egyes keresztre vágyó istentelenek nem átallják a magas egyházi személyeket bizonyos földi javak ajándékozásával segíteni a helyes döntés meghozatalában, s mivel ugyebár Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, Isten szolgái bizony gyakran engednek a gonosz csábításának.
Kezdő keresztre feszítetteknek persze gyakran inukba száll a bátorságuk, úgyhogy hagyják a csudába a szögeket és a kalapácsot, és a keresztfára a csuklójukra font kötéllel vagy szíjjal kötöztetik fel magukat. A lábuk alá kis polcot erősítenek, úgyhogy közel sem olyan borzasztó a dolog, mint amilyennek elsőre gondolnánk. Nem beszélve arról, hogy ahogyan mifelénk, úgy arrafelé is valami rejtélyes okból kifolyólag összeforrt a Húsvét és az italozás, úgyhogy a vidám felvonulás végeztével Ayacucho egész férfi lakossága kocsmába vonul.
