A karantén 28. napja, 2020. április 13., hétfő. Na most elbizonytalanodtam, mivel azonban nem vagyok a számok barátja, nem lepődöm meg. A 28 nap ugyebár pontosan 4 hét, azaz pont egy hónapja kellene karanténban lennem, de az biztos, hogy a bezártságom kedden kezdődött, ma meg hétfő van. Mindegy, nem agyalok ezen, nekem az összeadás és a szorzás éppen elég, a többihez előveszem a számológépet.
Ma nem volt jó napom. Nem is éreztem jól magam, jobban fáztam, mint az időjárás indokolta volna, a hangulatom se volt jó, s ebben nyilván a húsvét is közrejátszott. Reggel meglocsoltam Erikát, én voltam az első és egyetlen locsolója, ilyen se nagyon fordult elő még. Felelevenítettük a régi húsvétokat, a sógorommal is jártunk annak idején locsolni, a lányokhoz is jöttek a rokonok, jó volt visszaemlékezni rá. Reggel bejelentkeztek a fiúk is, képpel, úgyhogy láthattuk is őket. Virtuálisan meglocsolták a mamát, még verset is mondtak. Aranyosak voltak, nagyon hiányoznak. Nórit is láttuk, és ha nincs a karantén, őt is meg lehetett volna már locsolnia a nagypapájának. Fáj a szívem, nem csoda, hogy ez nem az én napom.
Délelőtt azért pakolgattam a raktárban egy kicsit, kezembe akadtak antikvár könyvek is, néhányat beraktároztam, párat feltettem közülük a webáruházba is. Elég nyűgös a dolog, mert a webáruházban külön szerepelnek azok a témák, amikhez saját FB-csoportjaim is kapcsolódnak, és azokat minden szempontból külön kell kezelni. És sok ilyen csoport van. De mindegy, haladtam azért, és nem hajt a tatár.
A külön kezelt könyvek közül is külön kezelem természetesen az ókori tárgyú könyveket. Nagyon érdekes dolgokat olvasni bennük. Például Gudeáról, Lagas királyáról.
A Kr.e. XXII. században a mezopotámiai Lagas uralkodója bizonyos Gudea volt. Nagyhatalmú uralkodónak számított, húsz évig ült a trónon, és ugyanolyan zsarnok volt, mint a többi. Egy szép napon hatalmi tébolyában a fejébe vette, hogy óriási templomot épít a saját dicsőségére, nem is késlekedett soká, letette a templom alapkövét (az alapító dokumentum egy hengeren ránk is maradt, ez látható a képen). A pénz előteremtésére a korábbinál is jobban kezdte sanyargatni a saját népét, emelte az adókat, kényszermunkásokat rendelt az építkezéshez. A költségek az egeket verték, Lagas környékén ugyanis csak agyag volt – a lagasi épületek agyagtéglákból épültek -, az épületfát, a követ, a fémeket többszáz kilométerről kellett hozni. A terhek alatt nyögő lagasiak már-már lázadoztak, sérelmezték, hogy a zsarnok király a saját eszement mániájára költi az ország minden pénzét. Erre Gudeának lépnie kellett valamit, és nagyszerű megoldás jutott az eszébe.
Kiállt a nép elé, és előadta, Ningirszu isten megjelent neki álmában, és templom felépítésére utasította. Ningirszu soros terve ugyanis az volt, hogy ha Gudea nem épít templomot a tiszteletére, akkor elpusztítja a várost. Ellenséges hadak jönnek majd, Lagas falait lerombolják, a férfiakat leölik, az asszonyokat megerőszakolják, idegenek veszik át a hatalmat a derék lagasiak ősi földjén. Gudea számítása bejött, miután leleplezte az isten soros tervét, a bugyuta lagasi nép szépen megnyugodott, és önként hajtotta fejét a zsarnok igájába.
De hogy ez miért jutott most eszembe, arról fogalmam sincs.
