Szeptember 28-án 35 éve hunyt el ANDRÉ KERTÉSZ magyar származású francia fotóművész
“Bármi újba fogtunk is, biztos volt, hogy Kertész már előttünk kipróbálta azt” – mondta róla barátja, Henri Cartier-Bresson, nem véletlen hát, hogy halálakor a világsajtó a fotóművészet XX. századi legnagyobb megújítójaként búcsúzott tőle.
Budapesten született, s kezdetben tőzsdei hivatalnokként kereste kenyerét. Kevéske fizetéséből vette első fényképezőgépét, amellyel – miután bevonult katonának – az első világháború harcterein fényképezte bajtársait, azok legnagyobb megrökönyödésére. A háború után az Érdekes Újság ugyan közölt harctéri képei közül, de ez a megélhetéshez kevés volt, így visszament a tőzsdére. 1925-ben költözött Párizsba, s hamar feltünést keltett, mint a francia főváros művész- és 
csavargóvilágának megörökítője. Már ekkor készült képein betartotta az általa támasztott feltételt, miszerint “legyen a fotó valósághű”, így azután felvételei igencsak megdöbbentették a közönséget, s már első kiállítása elismerő kritikákat kapott.
Csakhamar a leghíresebb fotósok egyike lett, képeiért szinte versengtek a korabeli lapok. Később saját albumot is kiadott, amelynek előszavát Paul Dermée dadaista költő írta, egyebek mellett ily szavakkal: “A vakok ispotályában / Kertész a látnok pap”. Művészetének Magyarországi elismerése azonban váratott magára, a haza, 
amelynek annyi dicsőséget szerzett, sokáig nem vett róla tudomást. 90 évesen, 1984-ben a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendégeként járt itthon.
Pedig magyarságát mindvégig féltőn őrizte, hat évtizednyi távollét után is hibátlan kiejtéssel beszélt magyarul. Noha némely fogalom jelentésével nem volt tisztában; a tanácsi előadó meghatározást egyszerűen képtelen volt felfogni. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
