2021. július 1-jén 60 éves CARL LEWIS amerikai atléta
Hétévesen Alabama állam egyik kisvárosában a tévé előtt ülve nézte a mexikói olimpia élő közvetítését, és akárcsak a világ, ő is elámulva figyelte, ahogyan Bob Beamon 890 centiméterre repülve megdönti a távolugrás világcsúcsát. A kis Carl azon nyomban felugrott a fotelból, kiszaladt a kertbe, és egy mérőszalaggal gondosan kimérte a 890 centit. Később azt mesélte, akkor fogadta meg, hogy egyszer majd ő is ilyen nagyot fog ugrani.
Pályakezdése is hasonlóan regényes. Tizennyolc évesen elindulhatott a Pánamerikai Játékokon, de az amerikai válogatott vezetői annyira nem bíztak benne, hogy elfelejtettek szólni neki, mikor kezdődik a verseny, csak a szervezők jóindulatán múlott, hogy mégis elindulhatott. Ám rögvest bronzérmet szerzett, s ezzel megkezdődött sikerekben gazdag karrierje. Érmeivel Mississippit lehet rekeszteni, anélkül, hogy minden dicsőségét felsorolnánk, említsük meg, hogy kilencszeres olimpiai és nyolcszoros világbajnok. Csak a Los Angeles-i olimpián négy aranyat akasztottak a nyakába, ő nyerte a 100 és a 200 méteres síkfutást, s persze a távolugrást, amelyet különben minden olimpiáján megnyert. Összesen négyszer, harmincötévesen még Atlantában sem talált legyőzőre.
Los Angeles-i győzelmei után az Egyesült Államokban valóságos nemzeti hősként ünnepelték, visszavonulásakor pedig élő legendaként búcsúztatták, hiszen Al Oerter után ő az az atléta, aki ugyanabban a versenyszámban négy egymást követő olimpián győzni tudott, Paavo Nurmi után pedig ő a második atléta, aki kilenc olimpiai aranyat szerzett. A sors fintora, hogy gyermekkori álmát mégsem tudta megvalósítani, a távolugrás világcsúcsáról két centivel lemaradt. (Kalendárium Press)
A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu
