115 éve született SCHAÁR ERZSÉBET

2023. július 27-én 115 éve született SCHAÁR ERZSÉBET szobrászművésznő

Kisfaludy Strobl Zsigmond volt a mestere, s annyira megtanulta a mintázás fortélyait, hogy később szinte már zavarta is technikai hozzáértésének magas foka. Ezért aztán volt, hogy csak a balkezét használta munka közben, de “csalódnia” kellett; így is csodás műveket alkotott. Mivel azon képzőművészek közé tartozott, akik minden modernségük ellenére meg is tudták mintázni azt, amit látnak, sok portrét készített.

A portré azért nehéz műfaj, mert nem árt, ha a néző felismeri rajtuk az ábrázolt személyt, így kevesen mernek vállalkozni rá. Neki már Ferenczy Béni megjósolta, hogy sok portrét fog mintázni, s milyen jól látta a mester: Schaár Erzsébet remek arcképeket készített, különösen a Bartók Béláról, a Károlyi Mihályról, a Bánki Donátról, a Radnóti Miklósról és a Liszt Ferenc-ről mintázott művei sikerültek. Bár vérbeli modern művész volt, aki a pop-art irányzattal és a szürrealizmussal is eredményesen próbálkozott, mégis amolyan régimódi, szinte reneszánsz emberként szemlélte a világot. Amihez hozzányúlt, az csodálatosan átalakult, s mivel mindenhez hozzányúlt, ami valami szépet rejtett magába, változatos alkotások sorát készítette. 1974-ben Székesfehérvárott “csinált” például egy Utcát, amelyet teljesen az ő művei töltöttek meg.

S bár az alkotók sokféle hatás alatt érnek művésszé, többségük nehezen tudja megnevezni a meghatározó élményeket. Schaár Erzsébet tudta, mikor lett belőle modern realista: “… amikor közelebb mentem Giacometti egyik figurájához – messziről ugyanis figurának véltem -, és kiderült, hogy az egész egy lábszár”. (Kalendárium Press)

A blog posztjai szerzői jogi védelem alatt állnak, a cikkek kereskedelmi célú felhasználása, megosztása csak előzetes egyeztetés után lehetséges. Az egyeztetéshez, a naptárszolgáltatás megrendeléséhez, illetve a blogban való reklámelhelyezéshez írjon a következő címre: kalendarium@kalendariumpress.hu

This entry was posted in magyar évfordulók, születési évforduló. Bookmark the permalink.