238. július 29-én a praetorianus gárda katonái rárontottak Pupienus és Balbinus császárra, kirángatták őket az utcára, s amikor az időközben a védelmüket ellátó germán császári testőrség is előkerült nagy nehezen, félelmükben gyorsan megölték mindkettőt. Holttestüket az utcán hagyták.
Pupienus
Ez történt tehát 1785 esztendővel ezelőtt, életükről, uralkodásukról, halálukról a Historia Augusta is beszámol. Amely végül így összegezte a mindössze három hónapig uralkodott társcsászárok életét: „Haláluk méltatlan volt életükhöz és jellemükhöz: ugyanis nem volt ember, aki Maximusnál (vagy Pupienusnál) bátrabb, Balbinusnál pedig jóindulatúbb lett volna. Ezt a tetteire alapozva állíthatjuk. A senatus ugyanis, amikor alkalma volt rá, nem választhatott megfelelőbb embereket.”
Mint az idézetből is kiderül, Pupienus és Balbinus azon ritka római császárok közé tartoztak, akik nem vérszerinti öröklés vagy örökbefogadás útján, és nem is az abban a korban már szinte általánosnak számító módon, a légiók vagy a praetorianusok által kikiáltott uralkodóként kerültek a hatalomba, hanem a szenátus választotta ki őket a saját soraiból.
Balbinus
Mindketten tekintélyes szenátorok voltak Pupienus már elmúlt hetven, Balbinus pedig hatvan éves volt, úgyhogy komoly tapasztalattal bírtak, ám mégis rosszul kalkuláltak. Leginkább a praetorianusokkal nem számoltak, akik akkorra élet és halál urai voltak a birodalomban, és nagyon nehezményezték, hogy nem ők, hanem a szenátus választott uralkodót Rómának. Még jobban bőszítette őket, hogy a császárok germán személyi testőrséget fogadtak fel, úgyhogy a sértett, féltékeny gárdisták alig várták az alkalmat, hogy végezzenek a császárokkal.
Az alkalom a capitoliumi játékok idején jött el, amikor az uralkodók az ünnepségek önfeledt zűrzavarai közepette valódi védelem nélkül maradtak, így a gárdisták könnyűszerrel végezni tudtak velük. Amint említettem éppen 1785 éve, 238. július 29-én.
