Emigráns napló – 2022. május 29., vasárnap
Élt egykoron egy Lebstück Mária nevű hölgy, akiről ma valami szörnyű figyelmetlenség folytán utca van elnevezve Budapesten. Ez a nő ugyanis annak idején az LMBTQXYZ nevezetű elfajzottság ősanyja volt, manapság igaz magyar ember az ilyennek utánaköp, az a legkevesebb.
Lebstück Mária ugyanis nem átallott nő létére férfinak öltözni, de ez még semmi, katonának állt, és bátran harcolt a mai elfajzott magyarok szabadságáért.
Lebstück Mária különben éppen 130 éve, 1892. május 30-án hunyt el, de erről majd később. Kezdjük ott, hogy Zágrábban született, egy jómódú kereskedő lánya volt, s az osztrák császárvárosban érte a forradalmak kitörésének híre. Egyszer tábornok rokonánál vendégeskedett Bécsben, s éppen kalapot vásárolt, amikor a boltban magával ragadta a forradalmi lelkesedés. Azonmód katonaruhába öltözött, s előbb a bécsi barikádokon harcolt, majd Magyarországra jött, s csatlakozott a forradalomhoz. Nő létére igencsak vitézül verekedett, a kápolnai csatában egyszerre hárman rontottak rá, de ő kivágta magát, mire Dembinszky ott helyben, a csatatéren léptette elő hadnaggyá. Ezután a legendás Miklós-huszárok között vitézkedett, s bátorságával vívta ki a főhadnagyi rangot. (A részletekről egyébként Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjéből is tájékozódhatunk.)
Társai és előljárói is teljesen bizonytalanok voltak vele kapcsolatba, Görgey tábornok például meglátta egyszer női ruhában egy bálon, s mivel ugyebár férfinak tudta, azt hitte, hogy dicső katonája női ruhában bohóckodik – s ezzel szégyent hoz seregére -, ezért becsukatta. A rabságban derült ki a valódi neme is, éppen Haynau aradi börtönében raboskodott, amikor megszülte gyermekét. Férje, bizonyos Jonák tüzérkapitány különben szintén ott sínylődött, s csak kivételes kegyként engedték meg neki, hogy bilincsbe verve egyetlen pillantást vethessen feleségére és egyszülött fiára.
A kapitány meghalt, Lebstück Mária azonban kiszabadult, s évekig nyomorgott, mígnem az egykori honvédeket segítő egyesület szerény kegydíjat folyósított neki, így Jókai A női honvédhadnagy című művének hősnője abból tengette életét haláláig. Tehát nem hozott szégyent a nemzetére, igazi magyar sorsa volt. Azt kapta, amit érdemelt.
Mai másik kerek évfordulósunk Kocsis Zoltán zongoraművész, aki 70 éves lenne. Róla most csak annyit jegyeznék meg, hogy annak idején aláírta a Charta ’77-et, és az égvilágon semmi baja nem esett. Ha ma aláírna bármit a diktatúra ellen tiltakozva, sehol nem zongorázhatna, a csodaszép Zene Házában pláne nem léphetne fel, pedig olyan gyönyörű az épület, az ember repes örömében, ámde ott ilyen magyartalan libernyáknak nem lenne semmi keresnivalója. De hát a Kádár-rendszer és az Orbán-diktatúra között óriási a különbség.
